A szarka (Pica pica)

A szarka (Pica pica) megjelenése, jellemzői

Megjelenés és jellemzők:

• Méret: A szarka közepes méretű madár, testhossza 40-51 cm, szárnyfesztávolsága 52-62 cm.
• Testfelépítés: Karcsú testalkatú, hosszú, lépcsőzetes farokkal és lekerekített szárnyakkal.
• Súly: Testtömege 200-250 gramm között mozog.
• Tollazat: Jellegzetes fekete-fehér tollazat jellemzi. Feje, háta, mellkasa és farka fényes fekete, válla és hasa fehér. Szárnyain fémes kék-zöld csillogás figyelhető meg.
• Csőr és lábak: Erős, fekete csőre van, amely alkalmas a rovarok, gyümölcsök és kisebb állatok fogyasztására. Lába szintén fekete.
• Szárnyak és repülés: Rövid távolságokra gyors, egyenes vonalú repülés jellemzi. A farka repülés közben kormánylapátként funkcionál.

Várható élettartam:

A szarkák vadon élő populációjában az átlagos élettartam 4-6 év, de fogságban akár 20 évig is élhetnek.

Magyarországi helyzet:

A szarka Magyarországon gyakori és elterjedt madárfaj. Szinte az egész országban megtalálható, a nyílt mezőgazdasági területektől a városi parkokig. Állománya stabil, természetvédelmi szempontból nem veszélyeztetett.

További információk:

A szarka mindenevő madár, tápláléka változatos, magában foglalja a rovarokat, férgeket, gyümölcsöket, magvakat, kisemlősöket és madártojásokat is. Fészkét fákra, bokrokra vagy épületekre építi, gallyakból, levelekből és sárból. Évente egyszer költ, általában 5-7 tojást rak. A szarka intelligens madár, tanulékony és alkalmazkodóképes.

A szarka (Pica pica) elterjedése, előfordulása

A szarka (Pica pica) elterjedése és élőhelye:

Eredeti elterjedési terület:

A szarka Eurázsia mérsékelt égövi területein őshonos. Eredetileg Európa nagy részén, Ázsia nyugati és középső területein, valamint Észak-Afrikában fordult elő.

Jelenlegi elterjedési terület:

A szarka elterjedési területe mára jelentősen kibővült, és a következő földrészeken található meg:

• Európa: Szinte egész Európában előfordul, Írországtól és Portugáliától egészen Oroszországig és Törökországig.
• Ázsia: Ázsia nyugati, középső és keleti részén elterjedt, beleértve Kínát, Mongóliát és Japánt.
• Észak-Afrika: Marokkó és Algéria északi részein található.
• Észak-Amerika: A szarkát betelepítették Észak-Amerika nyugati részére, ahol ma már Alaszkától Kaliforniáig megtalálható.

Behurcolt populációk:

A szarkát betelepítették Új-Zélandra és Ausztráliába is, ahol invazív fajnak számít.

Élőhely:

A szarka rendkívül alkalmazkodóképes madár, és változatos élőhelyeken megtalálható. Kedveli a nyílt területeket, mint például a mezőgazdasági területek, legelők, rétek, de előfordul erdőszegélyeken, ligetekben, parkokban és városi környezetben is. Kerüli a sűrű erdőket és a magas hegységeket.

Földrajzi határok:

A szarka elterjedési területének északi határát a hideg éghajlat, déli határát pedig a sivatagos területek jelentik. Keleten a Csendes-óceán, nyugaton pedig az Atlanti-óceán határolja.

Rendszertani besorolása

A szarka (Pica pica) a madarak (Aves) osztályába, a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a varjúfélék (Corvidae) családjába tartozó faj. A nembe 7 recens és 1 fosszilis faj tartozik:

• Európai szarka (Pica pica)
• Ázsiai szarka (Pica asirensis)
• Feketecsőrű szarka (Pica hudsonia)
• Kínai szarka (Pica bottanensis)
• Srílankai szarka (Pica Ceylonica)
• Formózán szarka (Pica leucocephala)
• Jávai szarka (Pica Javanica)
• Kihalt szarka (Pica moorei)

Életmódja

Társas élet: A szarkák alapvetően társas lények, de életmódjuk az évszaktól függően változhat. Költési időszakban párokban vagy családi csoportokban élnek, míg télen nagyobb csapatokba verődhetnek, akár több száz egyedből álló csapatok is létrejöhetnek.

Szociális viselkedés: A szarkák komplex szociális viselkedést mutatnak. Gyakran kommunikálnak egymással hangjelzésekkel, testbeszéddel és különböző rituálékkal. A költési időszakban a párok szoros kapcsolatot alakítanak ki, együtt építik a fészket, nevelik a fiókákat és védik a territóriumot.

Mozgás: A szarkák elsősorban a talajon mozognak, ahol ugrálva vagy sétálva keresik a táplálékot. Repülésük gyors és egyenes vonalú, rövid távolságokra korlátozódik.

Territórium: A szarkák territoriális madarak, különösen a költési időszakban. A párok egy adott területet védelmeznek a többi szarkától, és agresszívan lépnek fel a betolakodókkal szemben.

Alkalmazkodóképesség: A szarkák rendkívül alkalmazkodóképes madarak, és képesek különböző környezetekben boldogulni. A városi környezethez is jól alkalmazkodtak, ahol könnyen találnak táplálékot és fészkelőhelyet.

Kihívások és túlélési stratégiák: A szarkáknak számos kihívással kell szembenézniük, mint például a ragadozók (például héják, baglyok), az időjárási viszontagságok és az emberi tevékenység. Túlélési stratégiáik közé tartozik a rejtőzködés, a gyors menekülés, az agresszív védekezés, valamint a változatos táplálkozás, amely lehetővé teszi számukra, hogy a különböző évszakokban és környezetekben is megtalálják a táplálékot.

A szarka (Pica pica) táplálkozása

Jellemzői:

A szarka mindenevő madár, ami azt jelenti, hogy tápláléka rendkívül változatos és alkalmazkodik a környezetében elérhető forrásokhoz. Ez a rugalmasság hozzájárul a faj sikeres elterjedéséhez és túléléséhez.

Táplálékforrások:

• Rovarok: A szarka étrendjének jelentős részét rovarok teszik ki, különösen a tavaszi és nyári hónapokban. Kedvelt zsákmánya a bogarak, sáskák, szöcskék, legyek, hernyók és hangyák.
• Gyümölcsök és magvak: A szarka szívesen fogyasztja a különböző gyümölcsöket, bogyókat és magvakat, különösen az őszi és téli időszakban, amikor a rovarok száma csökken.
• Kisemlősök és madarak: A szarka opportunista ragadozó, és alkalmanként kisemlősöket (egerek, pockok), madárfiókákat és tojásokat is zsákmányol.
• Dögök és hulladék: A szarka nem veti meg a dögöket és az emberi hulladékot sem, különösen a városi környezetben.

Táplálkozási szokások:

A szarka elsősorban a talajon keresi a táplálékot, ahol erős csőrével kotorászik a földben, vagy a növényzet között kutat. Repülés közben is képes zsákmányt ejteni, például rovarokat. A szarka raktározási szokásairól is ismert: a felesleges táplálékot elrejti, hogy később fogyaszthassa.

Ökológiai szerep:

A szarka mindenevő táplálkozása miatt fontos szerepet játszik az ökoszisztémában. A rovarok fogyasztásával hozzájárul a kártevők populációjának szabályozásához, míg a magvak és gyümölcsök fogyasztása révén részt vesz a növények terjesztésében. Ugyanakkor a madártojások és fiókák fogyasztása miatt negatív hatással lehet más madárfajokra.

Fészkelőhelye

Elhelyezkedés: A szarka fészkét általában magas fákra, bokrokra vagy épületekre építi. Kedveli a sűrű ágrendszert, amely védelmet nyújt a ragadozók és az időjárás viszontagságai ellen. Városi környezetben gyakran fészkel kéményeken, villanyoszlopokon vagy magas épületek párkányain.

Fészek jellemzői: A szarka fészke nagy, gömb alakú építmény, amelyet gallyakból, ágakból, levelekből, fűből és sárból épít. Belsejét puha anyagokkal, például tollal, szőrrel vagy papírral béleli ki. A fészeknek általában egyetlen bejárata van, amelyet gyakran tüskés ágakkal véd a betolakodóktól.

Környezet: A szarka fészkelőhelyének kiválasztásánál fontos szempont a környezet biztonsága és a táplálékforrások közelsége. A fészek közelében általában nyílt területek, mezőgazdasági területek vagy parkok találhatók, ahol a szarka könnyen megtalálja a táplálékot.

Fészeképítés: A szarka párok együtt építik a fészket, és a folyamat akár több hétig is eltarthat. A hím gyűjti az építőanyagot, míg a tojó a fészek kialakításáért felelős. A szarkák gyakran újrahasznosítják a régi fészkeket, vagy más madarak elhagyott fészkeit is felhasználják.

Tojásrakás: A tojó általában 5-8 tojást rak, amelyeket körülbelül 17-18 napig költ. A fiókák kikelése után mindkét szülő részt vesz a táplálásukban és gondozásukban.

Veszélyeztető tényezők:

• Élőhelyvesztés: Az erdők és mezőgazdasági területek csökkenése, valamint az urbanizáció veszélyezteti a szarka fészkelőhelyeit.
• Fészekzavarás: Az emberi tevékenység, például a fák kivágása, a fészkek közelében végzett munkálatok vagy a szándékos zavarás megzavarhatja a szarkákat és veszélyeztetheti a fiókák túlélését.
• Ragadozók: A szarka fészkeit és fiókáit más madarak (például héják, varjak) és emlősök (például nyest, róka) is veszélyeztethetik.

Mit tehetünk a szarka fészkelőhelyeinek védelméért?

• Fák és bokrok megőrzése: A szarka fészkelőhelyeinek védelme érdekében fontos megőrizni a fákat és bokrokat, különösen a magas, sűrű ágrendszerűeket.
• Zavarás elkerülése: Kerüljük a fészkek közelében végzett zajos tevékenységeket, és ne zavarjuk a szarkákat a költési időszakban.
• Ragadozók elleni védelem: Ahol lehetséges, biztosítsunk védelmet a ragadozók ellen, például a fészkek köré helyezett tüskés ágakkal vagy más fizikai akadályokkal.
• Tudatosság növelése: Fontos felhívni a figyelmet a szarka fészkelőhelyeinek védelmére és az emberi tevékenység negatív hatásaira.

Szaporodása

Párzási időszak: A szarkák monogám madarak, azaz egy életre választanak párt. A párkapcsolat kialakulása már télen elkezdődik, amikor a szarkák nagyobb csapatokban gyűlnek össze. A párzási időszak Magyarországon általában márciusban kezdődik és áprilisban tetőzik.

Fészkelés: A szarka párok együtt építik a fészket, amely egy nagy, gömb alakú építmény, gallyakból, ágakból, levelekből, fűből és sárból. A fészek belsejét puha anyagokkal bélelik, mint például tollal, szőrrel vagy papírral. A fészket általában magas fákra, bokrokra vagy épületekre építik, olyan helyre, ahol védve vannak a ragadozóktól és az időjárás viszontagságaitól.

Szaporodási szokások:

• Tojásrakás: A tojó általában 5-8 tojást rak, amelyeket körülbelül 17-18 napig költ. A tojások színe zöldeskék, barna foltokkal.
• Fiókanevelés: A fiókák kikelése után mindkét szülő részt vesz a táplálásukban és gondozásukban. A fiókák körülbelül 22-27 napig maradnak a fészekben, majd kirepülnek.
• Önállósodás: A kirepülés után a fiatal szarkák még néhány hétig a szüleik közelében maradnak, akik továbbra is segítik őket a táplálékszerzésben. Az önállósodás fokozatosan történik, és a fiatal szarkák általában az első évük végére válnak teljesen függetlenné.

Érdekességek:

• A szarkák évente csak egyszer költenek.
• A szarkák nagyon gondos szülők, és a fiókáik védelmében akár az emberrel is szembeszállnak.
• A fiatal szarkák tollazata hasonlít a felnőttekéhez, de kevésbé fényes és a farkuk rövidebb.

 

Fiókái

Jellemzői:

• Kikeléskor csupaszok és vakok, teljesen a szüleiktől függenek.
• Gyorsan fejlődnek, és néhány nap alatt kinő a pihéjük.
• Tollazatuk kezdetben szürkésbarna, majd fokozatosan alakul ki a jellegzetes fekete-fehér mintázat.
• Csőrük és lábuk kezdetben rózsaszínű, később feketednek.

Kikelés és kezdeti fejlődés:

• A szarka fiókák általában 17-18 napos kotlás után kelnek ki.
• Az első napokban a szülők folyamatosan melengetik és etetik őket.
• Gyorsan fejlődnek, és néhány nap alatt már képesek felemelni a fejüket és tátogni a táplálékért.
• Körülbelül 2 hét alatt kinyílik a szemük és elkezdenek tollat növeszteni.

Etetés és gondozás:

• A szülők felváltva etetik a fiókákat, főként rovarokkal, férgekkel és más állati eredetű táplálékkal.
• Ahogy a fiókák nőnek, a szülők fokozatosan növényi eredetű táplálékot is adnak nekik.
• A szülők a fészek tisztántartásáról is gondoskodnak, eltávolítják a fiókák ürülékét.

Kirepülés és elhagyás:

• A szarka fiókák körülbelül 22-27 napos korukban repülnek ki a fészekből.
• A kirepülés után még néhány hétig a szüleik közelében maradnak, akik továbbra is etetik és védelmezik őket.
• Fokozatosan válnak önállóvá, és általában az első évük végére teljesen elhagyják a szülői fészket.

Gondoskodás és túlélési arány:

• A szarkák nagyon gondos szülők, és mindent megtesznek a fiókáik védelmében.
• A túlélési arány a fiókák között változó, és függ az időjárási viszonyoktól, a ragadozóktól és a táplálékellátottságtól.
• Általában a fiókák körülbelül fele éri meg a felnőttkort.

Ökológiai jelentőség:

• A szarka fiókái fontos táplálékforrást jelentenek egyes ragadozók számára, mint például a héják és a baglyok.
• A szarkák szaporodási sikere befolyásolhatja más madárfajok populációját, mivel a szarkák időnként más madarak tojásait és fiókáit is elfogyasztják.

Lehetséges ellenfelei, ellenségei

A szarka lehetséges ellenfelei és ellenségei:

Ragadozók:

• Madarak: A szarka fő ellenségei a ragadozó madarak, mint például a héja, a karvaly, a bagoly és a vércse. Ezek a madarak a szarkára, annak fiókáira és tojásaira is veszélyt jelentenek.
• Emlősök: Egyes emlősök, mint például a nyest, a nyuszt, a róka és a vadmacska, szintén zsákmányolhatják a szarkát, különösen a talajon vagy a fészekben.
• Kígyók: Ritkábban, de előfordulhat, hogy kígyók is megtámadják a szarka fészkét és fiókáit.

Verseny:

• Más madárfajok: A szarka táplálékforrásaiért és fészkelőhelyeiért versenyezhet más madárfajokkal, mint például a varjúfélék, a seregélyek és a rigók.

Védelmi stratégiák:

• Fészek elhelyezése: A szarkák magas fákra, bokrokra vagy épületekre építik fészküket, hogy megnehezítsék a ragadozók hozzáférését.
• Fészek védelme: A szarkák agresszívan védik fészküket és fiókáikat a betolakodóktól. Hangos riasztásokkal és támadásokkal próbálják elűzni a ragadozókat.
• Csapatban mozgás: A szarkák gyakran csapatokban mozognak, ami növeli a túlélési esélyeiket. Együtt könnyebben észreveszik a veszélyt, és közösen is védekezhetnek a ragadozók ellen.
• Rejtőzködés: A szarkák képesek a környezetükhöz alkalmazkodni és rejtőzködni a ragadozók elől.
• Gyors repülés: A szarkák gyors és fordulékony repüléssel képesek elmenekülni a veszély elől.

Emberi hatás:

• Az emberi tevékenység, például az élőhelyek pusztítása, a fészkek zavarása és a közvetlen üldözés, szintén veszélyeztetheti a szarkákat.

Fontos megjegyezni, hogy a szarka populációk általában stabilak és jól alkalmazkodnak a változó környezeti feltételekhez. Azonban a fenti tényezők befolyásolhatják a szarka egyedek túlélését és szaporodási sikerét.

Védettsége – Természetvédelmi helyzete

A szarka (Pica pica) védettsége és természetvédelmi helyzete:

Magyarországon:

• Nem védett: A szarka Magyarországon nem tartozik a védett fajok közé.
• Vadászható: A vadászati törvény értelmében a szarka július 1. és február utolsó napja között vadászható.

Nemzetközi szinten:

• Nem fenyegetett: A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján a szarka a „legkevésbé aggasztó” kategóriába tartozik, mivel nagy egyedszámmal és széles elterjedési területtel rendelkezik.
• Stabil állomány: A szarka populációja Európában és Ázsiában stabilnak tekinthető, bár egyes régiókban kisebb ingadozások előfordulhatnak.

Természetvédelmi aggályok:

Bár a szarka összességében nem veszélyeztetett, néhány tényező mégis aggodalomra adhat okot:

• Élőhelyvesztés: Az élőhelyek elvesztése, különösen a mezőgazdasági területek intenzív művelése és az urbanizáció miatt, negatívan befolyásolhatja a szarka populációkat.
• Mérgezés: A mezőgazdaságban használt növényvédő szerek és a rágcsálóirtók mérgezést okozhatnak a szarkáknál.
• Üldöztetés: Egyes helyeken a szarkát károsnak tekintik a mezőgazdaságra vagy más madárfajokra gyakorolt hatása miatt, és ezért üldözik.

Természetvédelmi intézkedések:

A szarka védelme érdekében fontos az élőhelyek megőrzése, a környezetbarát mezőgazdasági gyakorlatok alkalmazása és a mérgező anyagok használatának minimalizálása. A lakosság tájékoztatása a szarka ökológiai szerepéről és a vele kapcsolatos tévhitek eloszlatása szintén hozzájárulhat a faj védelméhez.

A szarka (Pica pica) hangja

Hangja mire hasonlít:

A szarka hangja jellegzetes és könnyen felismerhető. Leginkább recsegő, csörgő, cserregő, rikácsoló hangok jellemzik, de képes dallamosabb, éneklésre emlékeztető hangokat is kiadni. Sokan hasonlítják a hangját egy rozsdás zsanér nyikorgásához vagy egy régi bicikli csengőjéhez.

Hangjának jellegzetességei:

• Változatos: A szarka képes a hangok széles skáláját produkálni, beleértve a rövid, éles kiáltásokat, a hosszabb, dallamosabb hangokat és a gyors, ismétlődő cserregést.
• Magas hang: A szarka hangja általában magas hangfekvésű, éles és átható.
• Ritmusos: A szarka hangja gyakran ismétlődő mintákat követ, ami ritmikusnak hat.

Hangkeltés mechanizmusa:

A szarka hangját a légcsövében található hangképző szerv, a syrinx segítségével hozza létre. A syrinx két különálló hangképző résszel rendelkezik, ami lehetővé teszi a szarka számára, hogy egyszerre két különböző hangot adjon ki.

Hangszínek és jelentésük:

A szarka hangjának jelentése a kontextustól függően változhat:

• Recsegő, riasztó hang: Veszélyt jelez, például ragadozó közeledtét vagy a territórium megsértését.
• Csörgő hang: Társak csalogatására vagy a terület védelmére szolgál.
• Cserregő hang: Kapcsolattartásra, a fiókák etetésére vagy a pár tagjai közötti kommunikációra utal.
• Éneklés: A szarka bonyolultabb, dallamosabb hangjai a párválasztásban és a terület kijelölésében játszhatnak szerepet.

Hangok és kontextus:

A szarka hangjának értelmezése a helyzet függvényében változik. Ugyanaz a hang más-más jelentést hordozhat attól függően, hogy a szarka mit csinál (repül, táplálkozik, fészkét védi), vagy milyen más szarkák vannak a közelben.

Hangok változása:

A szarka hangja változhat az életkorától, a nemtől és az évszaktól függően. A fiatal madarak hangja általában magasabb és kevésbé differenciált, mint a felnőtteké. A hímek és a tojók hangja között is lehetnek kisebb különbségek.

Hang: https://xeno-canto.org/contributor/WBZVBDKAUE

Érdekességek róla, tények röviden

A szarka érdekességei röviden:

• Intelligens madár: A szarkák az egyik legintelligensebb madárfaj közé tartoznak. Kiváló problémamegoldó képességük van, és képesek eszközöket használni.
• Tükörteszt: A szarkák egyike azon kevés állatfajoknak, amelyek sikeresen teljesítik a tükörtesztet, azaz felismerik magukat a tükörben.
• Gyűjtögető: A szarkák híresek arról, hogy fényes tárgyakat gyűjtenek és fészkükbe hordják. Ennek oka még nem teljesen tisztázott, de valószínűleg a párválasztásban és a fészek díszítésében játszik szerepet.
• Kiváló memória: A szarkák kiváló memóriával rendelkeznek, és képesek emlékezni az emberek arcára, sőt, akár a korábbi találkozások részleteire is.
• Hosszú élet: Bár a vadon élő szarkák átlagos élettartama 4-6 év, fogságban akár 20 évig is élhetnek.
• Kulturális tanulás: A szarkák képesek tanulni egymástól, és bizonyos viselkedési mintákat generációról generációra adnak át.
• Komplex társas élet: A szarkák összetett társadalmi kapcsolatokat alakítanak ki, és különböző kommunikációs formákat használnak.
• Alkalmazkodóképesség: A szarkák rendkívül alkalmazkodóképesek, és képesek különböző környezetekben, beleértve a városi területeket is, megélni.
• Kulturális jelentőség: A szarkák számos kultúrában szerepelnek a mitológiában és a folklórban. Gyakran a ravaszsággal, az intelligenciával és a tolvajlással hozzák kapcsolatba.

 

Kedvenceink:

A szarka (Pica pica) megjelenése, életmódja, szaporodása, minden fontos infó erről a csodálatos madárról. Ismerd meg.