A kőforgató (Arenaria interpres) megjelenése, jellemzői
Mérete és testfelépítése:
A kőforgató egy kis termetű, zömök partimadár. Testhossza 22-24 cm, szárnyfesztávolsága 47-53 cm. Súlya 85-150 gramm között mozog.
Tollazat színezete:
- Nyári tollazat: A háta és a szárnyai feketék, fehéren pettyezettek. A feje és a nyaka vörösesbarna, a hasa fehér.
- Téli tollazat: A háta sötétszürke, a hasa fehér. A feje és a nyaka szürkésbarna.
- Mindkét ivar hasonló tollazatú, bár a hímek általában élénkebb színűek a nyári tollazatban.
Csőr és lábak:
- Csőr: Rövid, enyhén felfelé ívelő, fekete színű.
- Lábak: Rövidek, narancssárga színűek.
Szárnyak és repülés:
A kőforgatónak rövid, hegyes szárnyai vannak, amelyek gyors, egyenes repülést tesznek lehetővé. Vándorlás során nagy távolságokat tesznek meg.
Várható élettartam:
A kőforgató átlagos élettartama körülbelül 10 év.
Magyarországi helyzete:
Magyarországon a kőforgató rendszeres, de kisszámú tavaszi és őszi átvonuló. Elsősorban leengedett halastavakon, szikes tavakon, árasztásokon és ülepítőkön figyelhető meg. Mivel főként a tengerpartokon vonul, nem valószínű, hogy nagyobb számban jelenik meg hazánkban. Magyarországon védett madárfaj, természetvédelmi értéke 25 000 forint.
További érdekességek:
- A kőforgató nevét jellegzetes táplálkozási szokásáról kapta: köveket, kagylókat és egyéb törmeléket forgat fel, hogy alatta megbúvó rovarokat, rákokat és férgeket találjon.
- Fészkelőterülete az Északi-sarkvidék, telelőterülete Afrika déli része, Dél-Amerika, Ausztrália és Új-Zéland partvidéke.
Rendszertani besorolása
A kőforgató a madarak (Aves) osztályába, a lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe és a szalonkafélék (Scolopacidae) családjába tartozik.
A faj tudományos neve Arenaria interpres.
A nembe az alábbi 2 faj tartozik:
- Kőforgató (Arenaria interpres)
- Kormos kőforgató vagy fekete kőforgató (Arenaria melanocephala)
A kőforgató életmódja
Társas élet és szociális viselkedés:
- A kőforgatók általában magányosan vagy párban élnek, de vonulás során és telelőterületeiken nagyobb csapatokba is verődhetnek.
- A költési időszakban területtartók, és agresszívan védelmezik fészküket más kőforgatókkal és más madárfajokkal szemben.
- A kommunikációjuk hangos, éles „kli-kli-kli” kiáltásokból és egyéb hangjelzésekből áll.
Mozgás:
- A kőforgató jellegzetes mozgása a gyors futás és a kövek, kagylók, hínárok stb. felforgatása táplálékszerzés céljából.
- Vándorlás során nagy távolságokat tesznek meg, gyakran megállva pihenni és táplálkozni a tengerpartokon és más vizes élőhelyeken.
Territórium:
- A költési időszakban a kőforgatók területtartók, és hevesen védelmezik fészkük környékét. A territórium mérete változó, de általában néhány száz négyzetmétertől néhány ezer négyzetméterig terjedhet.
- A telelőterületeken a territóriumok kevésbé szigorúan védettek, és a madarak nagyobb csoportokban gyűlnek össze.
Alkalmazkodóképesség:
- A kőforgató alkalmazkodóképes madárfaj, amely képes túlélni a szélsőséges sarkvidéki körülmények között és a hosszú vándorutak során.
- Táplálkozási szokásaik is alkalmazkodóak, mivel képesek kihasználni a különböző tengerparti és édesvízi élőhelyek táplálékkínálatát.
- A kőforgató populációja stabil, és a faj nem tekinthető veszélyeztetettnek.
A kőforgató (Arenaria interpres) táplálkozása
Jellemzői:
A kőforgató táplálkozása opportunista jellegű, ami azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló táplálékforrásokhoz alkalmazkodik. Elsősorban a tengerpartokon és más vizes élőhelyeken keresik táplálékukat, de alkalmanként szárazföldi területeken is megfigyelhetők.
Táplálékforrások:
- Rovarok: A kőforgatók fő táplálékát a rovarok teszik ki, különösen a bogarak, legyek, lárvák és hernyók.
- Rákok: Gyakran fogyasztanak rákokat, például apró rákokat, garnélarákokat és tengeri bolhákat.
- Puhatestűek: A kőforgatók szívesen fogyasztanak csigákat, kagylókat és más puhatestűeket, amelyeket a kövek és hínárok alól forgatnak ki.
- Férgek: Férgek, például földigiliszták és tengeri férgek is szerepelnek az étrendjükben.
- Egyéb: Alkalmanként elfogyasztanak más apró állatokat is, például pókokat, százlábúakat, halakat és halikrát.
Táplálkozási szokások:
- A kőforgatók jellegzetes táplálkozási szokása a kövek, kagylók, hínárok és egyéb törmelék felforgatása, hogy alatta megbúvó zsákmányállatokat találjanak.
- A csőrüket ékként használják a kövek és kagylók elmozdításához, majd gyorsan csipegetik fel a felfedett táplálékot.
- Gyakran figyelhetők meg a tengerparton, amint a hullámok által partra mosott hínárban és törmelékben kutatnak táplálék után.
- A kőforgatók elsősorban nappal aktívak, de néha éjszaka is táplálkoznak, különösen a vonulás során.
Fészkelőhelye
Elhelyezkedés:
A kőforgató elsősorban az Északi-sarkvidék tengerparti tundráin fészkel, de ritkábban nagyobb folyók és tavak partján, szigeteken is megtelepszik. Fészkelőterülete Grönlandtól Szibériáig húzódik.
Fészek jellemzői:
- A fészek egy sekély mélyedés a talajban, amit növényi anyagokkal, például fűszálakkal, levelekkel és zuzmóval bélelnek ki.
- A fészek átmérője általában 10-15 cm, mélysége pedig 2-5 cm.
- Gyakran sziklák, kövek vagy növényzet közé rejtik, hogy jobban elrejtsék a ragadozók elől.
Környezet:
- A kőforgató nyílt, tundrás területeket részesít előnyben, ahol könnyen hozzáférhet a táplálékforrásokhoz.
- Fontos számukra a kövek és sziklák jelenléte, amelyeket búvóhelyként és fészkelőhelyként használnak.
- A fészkelőhely közelében általában víz található, legyen az tengerpart, folyó vagy tó.
Fészeképítés:
- A fészeképítésben mindkét szülő részt vesz, de a tojó általában nagyobb szerepet vállal.
- A fészek építése néhány napig tart, és a párok gyakran visszatérnek ugyanarra a fészkelőhelyre több éven keresztül.
A kőforgató szaporodása
Párzási időszak:
A kőforgatók párválasztása és párzása általában május végén vagy június elején történik, miután megérkeznek a sarkvidéki fészkelőhelyeikre. A párok monogámok, azaz egy költési időszakban egyetlen partnerrel maradnak együtt.
Fészkelés:
- A fészkelés helyszínéül a kőforgatók általában a tundrán található nyílt, kavicsos vagy sziklás területeket választják, amelyek közel vannak a vízhez.
- A fészkek egyszerűek, a talajba kapart mélyedések, amelyeket fűszálakkal, levelekkel és zuzmóval bélelnek ki.
- A fészek építésében mindkét szülő részt vesz, de a tojó általában nagyobb szerepet vállal.
Szaporodási szokások:
- A tojó általában 4 tojást rak, de ez 2-5 között változhat. A tojások színe olívazöld vagy szürkésbarna, sötét foltokkal.
- A kotlásban mindkét szülő részt vesz, felváltva ülnek a tojásokon. A kotlás időtartama 22-24 nap.
- A fiókák fészekhagyók, azaz kikelés után rövid időn belül elhagyják a fészket és követik szüleiket.
- A szülők a fiókákat rovarokkal és más apró állatokkal etetik, amíg azok önállóvá nem válnak.
- A fiatal kőforgatók körülbelül 25-30 nap múlva válnak röpképessé.
A kőforgató fiókái
Jellemzői:
- A kőforgató fiókák fészekhagyók, ami azt jelenti, hogy kikelésük után rövid időn belül képesek járni és követni szüleiket.
- Kikeléskor a fiókák testét sűrű, puha pehelytoll fedi, amely segít melegen tartani őket a hideg sarkvidéki környezetben.
- A pehelytoll színezete általában barnás vagy szürkés, sötétebb foltokkal, ami segít álcázni őket a talajon.
- A fiókák csőre és lába már kikeléskor viszonylag fejlett, ami lehetővé teszi számukra, hogy önállóan táplálkozzanak.
Kikelés és kezdeti fejlődés:
- A kőforgató fiókák általában 22-24 napos kotlás után kelnek ki a tojásból.
- Kikelés után néhány órán belül már képesek járni és követni szüleiket.
- Az első napokban a fiókák főként a fészek közelében maradnak, és a szülők által hozott táplálékot fogyasztják.
- Ahogy nőnek és fejlődnek, egyre nagyobb távolságokra merészkednek a fészektől, és elkezdenek önállóan táplálékot keresni.
Etetés és gondozás:
- A kőforgató fiókák etetésében és gondozásában mindkét szülő részt vesz.
- A szülők főként rovarokat, pókokat, lárvákat és más apró állatokat hoznak a fiókáknak.
- A fiókák gyorsan nőnek, és körülbelül 25-30 nap alatt érik el a röpképességet.
Kirepülés és elhagyás:
- A kőforgatók fiókái általában 25-30 napos korukban repülnek ki először.
- A kirepülés után a fiókák még néhány hétig a szüleikkel maradnak, akik továbbra is segítik őket a táplálékkeresésben és a veszélyek elkerülésében.
- Végül a fiatal kőforgatók önállóvá válnak és elhagyják szüleiket, hogy megkezdjék saját életüket.
Lehetséges ellenfelei, ellenségei
A kőforgató természetes ellenségei főként a ragadozó madarak és emlősök közül kerülnek ki, különösen a fészkelési időszakban, amikor a tojások és a fiókák a legvédtelenebbek.
Lehetséges ragadozók:
- Madarak: Sirályok, szarkák, varjak, sólymok, sasok és baglyok.
- Emlősök: Rókák, sarki rókák, hermelinek, menyétek és lemmingek.
A kőforgatók azonban nem teljesen védtelenek. Gyorsaságukkal és rejtőzködő képességükkel próbálják elkerülni a ragadozókat. A felnőtt madarak hangos riasztásokkal figyelmeztetik egymást a veszélyre, és agresszívan védelmezik fiókáikat.
Védettsége – Természetvédelmi helyzete
A kőforgató (Arenaria interpres) védett madárfaj Magyarországon és nemzetközi szinten is.
Magyarországon:
- Természetvédelmi értéke: 25 000 Ft
- Védettségi státusza: Fokozottan védett
Nemzetközi szinten:
- Az Európai Unió Madárvédelmi Irányelve (Birds Directive) alapján védett.
- A Berni Egyezmény (Convention on the Conservation of European Wildlife and Natural Habitats) II. függelékében szerepel, mint szigorúan védett faj.
- A Bonni Egyezmény (Convention on the Conservation of Migratory Species of Wild Animals) II. függelékében szerepel, mint olyan faj, amelynek kedvezőtlen védettségi helyzete nemzetközi együttműködést igényel.
Veszélyeztető tényezők:
A kőforgató populációja globálisan stabilnak tekinthető, de számos veszélyeztető tényezővel kell szembenéznie, mint például az élőhelyek elvesztése és degradációja, a klímaváltozás, a zavarás és a környezetszennyezés.
Védelmi intézkedések:
A kőforgató védelme érdekében számos intézkedésre van szükség, mint például:
- Az élőhelyek védelme és helyreállítása, különösen a tengerparti területeken és a vizes élőhelyeken.
- A zavarás minimalizálása a fészkelőhelyeken és a vonulási útvonalakon.
- A környezetszennyezés csökkentése, különösen az olajszennyezés és a műanyaghulladék tekintetében.
- A tudományos kutatás és monitoring folytatása a populációk állapotának és a veszélyeztető tényezők hatásának jobb megértése érdekében.
- A nemzetközi együttműködés erősítése a kőforgató védelme érdekében, különösen a vonuló madarak védelmére vonatkozó egyezmények keretében.
A kőforgató (Arenaria interpres) hangja
Hangja mire hasonlít:
A kőforgató hangja leggyakrabban egy éles, vékony füttyre hasonlít, amelyet gyakran „kli-kli-kli” vagy „tju-tju-tju” hangként írnak le. Emellett más hangokat is hallat, például trillázó vagy csettegő hangokat.
Hangjának jellegzetességei:
- Magas hangszínű és éles, könnyen megkülönböztethető más madárfajok hangjától.
- Rövid, általában csak néhány másodpercig tartó hangokból áll.
- Változatos, a kőforgató számos különböző hangot ad ki különböző helyzetekben.
Hangkeltés mechanizmusa:
A kőforgató hangját a hangszálai rezgésével kelti, amelyek a légcső alsó részében találhatók. A hangszalagok rezgését a kiáramló levegő okozza.
Hangszínek és jelentésük:
- Magas hangszínű fütty: Riasztóhangként használja, hogy figyelmeztesse társait a veszélyre, vagy elriassza a betolakodókat a területéről.
- Mélyebb hangszínű fütty: Kapcsolattartásra használja párjával vagy fiókáival.
- Trillázó hang: Udvarlás során hallatja, hogy felhívja magára a párja figyelmét.
Hangok és kontextus:
A kőforgató által kiadott hangok jelentése a kontextustól függ. Például, ha egy ragadozó közeledik, akkor a magas hangszínű fütty riasztóhangként szolgál. Ha viszont párjával vagy fiókáival kommunikál, akkor mélyebb hangszínű füttyöket hallat.
Hangok változása:
A kőforgató hangja változhat a madár korától, nemétől és a helyzetétől függően. A fiatal madarak hangja például magasabb és élesebb, mint a felnőtteké. A hímek hangja általában erősebb és változatosabb, mint a tojóké.
Hang: https://xeno-canto.org/contributor/WKUHMYUJSN
Kedvenceink:
A kőforgató (Arenaria interpres) megjelenése, életmódja, szaporodása, minden fontos infó erről a csodálatos madárról. Ismerd meg.
